# #
2600 Vác, Argenti Döme tér 1-3. 1032 Budapest, Bécsi út 217 06-30-6632-730 lnagydr@gmail.com

Hegkorrekció

Optimális esetben a műtéti hegek vonalszerűek, a környezet szintjében vannak, színük és konzisztenciájuk sem tér el lényegesen attól.

A műtéti és sérüléses eredetű hegek megjelenése számos tényezőtő függ. Idősebb korban - részben a bőr csökkent rugalmassága következtében - a sebek általában kevésbé feltűnő heggel gyógyulnak, mint gyermek- és fiatal korban. A hegek megjelenését elhelyezkedésük is befolyásolja, a vékonyabb bőrrel fedett területeken (pl. szemhéjak, arc) esztétikailag kedvezőbb eredmény várható, mint pl. a háton, ahol a legvastagabb a bőr irharétege. Utóbbi területen a kifogástalan műtéti technika ellenére is gyakori a hegek kiszélesedése.

Vannak testrészek (pl. váll, szegycsont feletti terület, fülcimpa belső felszíne), ahol a keloid előfordulása gyakori. A heg iránya (ami a műtéti metszés tervzésekor meghatározandó) szintén fontos tényező a hegképződés szempontjából. A természetes redőkben levő, illetve a testtájanként meghatározható ún. dinamikus erővonalakkal párhuzamos hegek kevésbé szembetűnőek, mint az erre merőleges lefutású, általában ún. hypertrophiás hegek.

A sebzárás módja is jelentősen befolyásolja a keletkező heg minőségét. Ide tartozik az ún. atraumatikus (szövetkímélő) műtéti technika, a sebszélek feszülésmentes egyesítése speciális, több rétegben végzett varrattal, továbbá a bőrfelszínen steril ragasztócsíkok alkalmazása.

A páciens genetikailag meghatározott hegképződési hajlama, bőrszíne is szerepet játszik (pl. a keloid feketéken gyakoribb).

Természetesen az esetleges sebgyógyulási zavarok (pl. fertőzés, sebszétválás következtében) kedvezőtlenül befolyásolják a végeredményt. A friss heget érő ultraibolya sugárzás (napfény, szolárium) szintén kedvezőtlen hatású, ezért kb. fél évig kerülni kell, illetve fényvédő krém (legalább 50-es faktorszámú) alkalmazása javasolt.

A bevezetőben említett normál hegtől eltérő, kóros hegek kialakulásában egyebek mellett fertőzések, az ún. másodlagos sebgyógyulás és a nem megfelelő metszésvezetés, illetve műtéti technika, valamint alkati tényezők játszanak szerepet. A kóros hegek közé soroljuk az ún. atrophiás és hypertrophiás heget, valamint a keloidot. Az atrophiás heg gyakran behúzódott, alapjához letapadt, hámja vékony, sérülékeny. Ízületek és testnyílások környezetében súlyos funkciózavart okozhat, ezért műtéti korrekcióját időben el kell végezni. Ez nem ritkán valamilyen bőrpótló eljárás (lebenyplasztika, bőrátültetés) alkalmazásával lehetséges.

A hypertrophiás heg leggyakrabban a nem megfelelő irányú metszés következménye. A normál hegnél szélesebb, a környezetből többé-kevésbé kiemelkedik, eleinte vörösebb színű, tömött tapintatú. Idővel elhalványodhat, lapossá, puhává válhat, de szélessége általában nem csökken. Műtéti megoldása kevésbé sürgető, mint az atrophiás hegé, ilyenkor a hegszövet eltávolítása után Z-, vagy W-plasztikával tesszük kedvezőbbé a heg irányát.

A keloid éles határral rendelkező, a környezetből kiemelkedő, sima, fényes felszínű, élénkpiros, vagy kékesvörös színű képlet, mely általában meghaladja az eredeti seb méretét. Égő fájdalommal, viszketéssel járhat, mely idővel spontán is csökken. Leggyakoribb előfordulási helyei a szegycsont feletti terület, a váll, a nyak és a fülcimpa belső oldala. Kezelésére helyileg alkalmazott szilikon-gél lap, illetve szilikon tartalmú krémek, kompressziós kezelés, valamint az elváltozásba adott steroid injekció jön szóba elsősorban.

A keloid sebészi kimetszése azt követő röntgenbesugárzással együtt hozhat javulást.

Legfrissebb híreink a mellnagyobbítás, plasztikai beavatkozások világából