Miért inkább implantatum?

A mellnagyobbítás világszerte az egyik leggyakoribb plasztikai sebészeti beavatkozás. Leggyakrabban a nem kellő mértékben kifejlődött, ritkábban terhesség, illetve szoptatás kapcsánmegkisebbedett, valamint aszimmetrikus emlők esetén jön szóba.

A szilikon gél tartalmú implantatumok minősége és választéka az elsők megjelenése – az 1960-as évek közepe - óta folyamatos javul, illetve bővül. A ma használatos implantatumok nagy része igen megbízhatónak tekinthető, mely legalább 10-15 évig képes betölteni szerepét.

Mindazonáltal az utóbbi 1-2 évtizedben alternatív eljárások is megjelentek a plasztikai sebészet lehetőségei között.

A különböző hialuronsav-készítményeket évtizedek óta alkalmazzák ránc- feltöltésre, ajakvastagításra, kisebb kontúrdeformitások korrekciójára. Egy lassabban felszívódó változatuk szóba jöhet nagyobb volumennövelést igénylő területeken, így a mell nagyobbítására is. Fő előnye, hogy kisebb beavatkozással – injekcióhoz hasonló módon – bevihető, hátránya, viszont, hogy másfél – két év alatt nagy része felszívódik, az egyszerre bevihető mennyiség korlátozott és az ára eléri, sőt többnyire meghaladja az implantatumokét.

Másik, az utóbbi években szintén tért nyerő alternatív beavatkozás a saját zsír beültetése az emlőbe.

Előnye, hogy saját szövetről van szó, melyet nem kell megvenni, hátrányai hasonlóak a hyaluronsav-készítményekéhez: az egy ülésben bevihető mennyiség itt sem éri el egy átlagos implantatum volumenét, és a beültetett zsírszövet bizonyos százaléka szinte minden esetben felszívódik. Emellett a műtéti procedúra nem egyszerű és időigényes.

Fentiek alapján úgy véljük, hogy a mellnagyobbítás leginkább javasolható módszere még mindig az implantatum-beültetés.